A természetes gyógymódok, alternatív terápiák iránti vonzódásom már a húszas éveim elejétől kísér. Gyermekkoromból emlékszem Nagyim gyógyteájára, amit a reggelihez szokott készíteni, amikor náluk nyaraltunk. Imádtam. Néha sikerül reprodukálnom azt az ízvilágot, és ilyenkor rám tör a nosztalgia…
Felnőttkorom kezdetétől egy csomó egészségmegőrző termékkel és terápiával ismerkedtem, egészen változatos tapasztalatokat gyűjtve. Én leginkább a prevencióban látom ezek jelentőségét: az életminőség javításában és magas szinten tartásában, ezáltal az egészségmegőrzésben, vagy ha úgy tetszik, a betegségmegelőzésben. Jelentős szerepük van azonban a krónikus betegségek kezelésében is. S bár nem egyik napról a másikra hozzák el a változást, ahogyan azt sokan várják tőlük – hogyan is tehetnék ezt, mikor egy régóta fennálló tünetegyüttes sem máról holnapra alakult ki -, azonban csodás kiegészítői lehetnek az akadémikus orvoslás módszereinek. Napjainkban már tudományos bizonyítékok is vannak a természet ajándékainak gyógyhatására.
Nem szeretem azt a kifejezést, hogy betegség.
Az én látásmódomban nem létezik betegség, hanem állapotok és állapotváltozások vannak. Az egyensúlyi állapottól való eltérés van. És minden testi szintű megnyilvánulás jelzés arra, hogy észrevegyük, valahol eltértünk a saját origónktól. Ahogyan minden tünet egyben a végső manifesztációja egy hosszú folyamatnak, amely valamikor a lélekben indult el.
Ez a fajta holisztikus szemlélet is már egészen korán helyet kapott a gondolkodásomban. Elég hamar megértettem, hogy a test nem vizsgálható a lélek nélkül, mint ahogy ez fordítva sem működik. Lenyűgöztek apró felfedezéseim, ahogy haladtam a testi-lelki folyamatok összefüggései megértésének útján. Mintha minden egyes tünetem gondolatébresztőként szolgált volna az előrehaladásomban. Elképesztően izgalmasnak tartom ezt a folyamatot, ami valójában az önmegismerésünk része, és órákig képes vagyok beszélgetni, elmélkedni a témában… 🙂
És honnan az illatok?
Hát, mindig is érzékeny orrú voltam. És van egy különös ismertetőjegyem: minden ételt megszagolok, mielőtt elfogyasztom. 🙂 Bárhol vagyok, ösztönösen emelem az orromhoz a tányért, és néha csak utólag veszem észre, hogy az adott helyzetben ez nem éppen illő cselekedet volt. A családom eleinte értetlenül figyelte ezt az egyébként számomra is érthetetlen szokásom, de ma már csak nevetnek rajta. Én pedig idővel megértettem, hogy a szaglásom érzékenysége valójában mekkora kincs. Több éve már például annak, hogy tudatosan az évszakokhoz igazítva válogatom a parfümjeimet. Akkor még nem is sejtettem, hogy valójában aromaterápiát végzek magamon. Mára az illatok meghatározó elemei az életemnek.
Emlékszem, régen aromamécsesbe csepegtettük az illóolajokat, azt is nagyon imádtam. Megvolt a hangulata. Milyen szuper ajándék is volt családtagoknak, barátnőknek névnapra-szülinapra egyaránt! Egy egész gyűjteményem van ezekből a mécsesekből… Nemrég azonban megismertem az igazán magas minőségű, 100%-os tisztaságú növényi esszenciákat a doTERRA cég jóvoltából. Eleinte nem is értettem a különbséget illóolaj és esszenciális olaj között. Talán egy kicsit divatosabb a hangzás, kell ez a mai világ emberének – gondoltam.
Aztán megszagoltam őket…
Soha nem felejtem el a levendulával való első találkozásomat! Össze sem hasonlítható a drogériákban kapható egyik levendulaolajjal sem, ég és föld! Az a tiszta, átható, de intenzív levendula illat, amit abban az üvegcsében éreztem, hirtelen mintha a napsütötte levendulamezőkre varázsolt volna, ahova oly régóta vágyok! Aztán jött a citrom és a vadnarancs. Hihetetlen, mintha a frissen facsart nektárjukat illatolnám! A bergamott pedig első illatolásra nagy szerelemmé vált.
Azóta újabb és újabb esszenciákat próbálok ki, és már egészen szép kis készletem lett. Élvezem a hatásukat, az illatukról nem is beszélve, gyűjtöm a tapasztalatokat, amiket örömmel osztok meg másokkal is. Na, és vajon mi lett a kedvenc területem? Hát, persze, hogy az érzelmi aromaterápia! 🙂 Csodálattal hajolok meg az esszenciális olajok támogató képessége előtt, ahogy testi rendszerünk zavarait képesek kiegyensúlyozni, de végképp lenyűgöz az érzelmeinkre, lelkiállapotunkra kifejtett hatásuk. És ebben a témában aztán tényleg a határ a csillagos ég. Kalandra fel hát! 🙂
